Egy új kor kezdete

Sokszor nehéz elfogadni, hogy nem minden fekete és fehér, jó s rossz, az élet pedig nem egy tündérmese. Rengeteg dolog történt ezen a nyáron, zömében rossz, amiket nem szeretnék megosztani. Mondjuk, hogy jelenleg már a lesz@rom fázisban vagyok, megbékéltem a helyzetemmel.

Most próbálom tovább élni az életet, amit úgy gondolok, hogy a legjobb a fiaimnak, remélem sikerül ellavírozni a történések között a lehető legminimálisabb stresszel, és néha (sokszor) pár boldog perccel.

Boldog percek forrása pedig egyrészt természetesen Józsika, aki minden együtt töltött napot bearanyoz, még ha néha egy tipikus 4,5 éves hisztijeivel is, máskor viszont annyira okos, el se hiszem, hogy nemrég még a kakis pelenkáknak örültünk, ma meg már verset mond.... másrészt mivel januárban érkezik a kistesója! :)

Nála tervezetlenebb gyerek szerintem nem is létezik, olyan élethelyzetbe jött és annyira szürreális ez az egész, hogy nehéz megfogalmazni, de várom nagyon, várjuk nagyon!

A nevével kapcsolatban éppen háborút vívunk, Ironmann mostani javaslata az ÁLMOS. 😒 Még jó, hogy már pár éve megalapítottam, hogy ő soha semmit nem nevezhet el, de ez a mostani esetre hatványozottan igaz.....

Józsika kijelentette, hogy "nemálmos!" ami az én véleményemmel csak részben egyezik, mert tovább folytatva a mondatot, "én vagyok nagy Józsika, ő kis Józsika és kész!"

Már kétszer végig húzogattam, jegyzeteltem az utónévlistát, limitált eredménnyel. Tényleg igaz, hogy csak akkor tudod meg mennyi embert utálsz ha nevet kell választani a gyerekednek 😂

Ezen túlmenően imádok megint várandós lenni! Bár lányra készültünk, Babóca is fiú lesz (pedig végig lányt éreztem, mindegy) legalább nem kell megtanulnom ezeket a lányos izéket a pónikkal és a hercegnőkkel, nem lennék jó lányos anyuka :P Marad a verdák és a kombájnok világa, és aki meg meri mutatni a picinek a Város hősei nevezetű "művet" azt lefejezem (tényleg csak saját felelősségre itt).

Józsika imádja a tesót, és nagyon várja, mindig jön velem az orvoshoz babát lesni, mesél neki este, ölelgeti a hasam és puszilgatja, vigyáz rá. Ő elmagyarázta NEKEM, hogy a baba először majd csak sírni és kakilni fog... máskor viszont azon értetlenkedik, hogy a tesó miért nem jön már ki autózni egy kicsit 😂

Én pedig már most úgy nézek ki mint egy fordított teknősbéka a főnököm szavaival élve (fél napig röhögtem ezen a szakkifejezésen) egyenlőre még bírom a munkát aztán majd meglátjuk, sokat keményedik, húzódik, este felé fáj a hasam, és úgy mozgok mint egy izomlázas tehén tavasszal :P

A többit egyszer megírom könyvben, bár nem hinném, hogy bárki is elhiszi...

Időközben a baba miatt is és mert most van idő és pénz nekiálltunk a ház egy részét felújítani! Nagyon izgalmas és fárasztó hetek vannak mögöttünk, és még jó pár hét hátra van, ha készen leszünk és megtalálom a régi képeket is valahol akkor írok minden helyiségről külön bejegyzést, de már most, hogy van plafon, ki vannak glettelve a falak, kikávázva az ajtók és az ablakok 50000%-os a javulás! 

És azt mondtam már, hogy Ironmann kiszedte a hátsó kertben a rengeteg fát gyökerestől? Kézzel és csörlővel!!!??? persze, hogy nem mondtam :)

Ha mindezzel december 6-ra fogunk végezni, akkor beigazolódik, hogy az univerzumnak furcsa fétisei vannak, 2015. december 6-án költöztünk be ugyanis eredetileg a házba...