Vasárnapi sikerek

Jó kis nap volt a múlt heti, ügyesek voltunk mindketten!

Kora reggel (vasárnap Hajnali 7 órakor!) indultunk, túlélőfelszerelés bepakolva, mini-hifi (mert még létezik) 5-6 csoki, banán, tea, stb.

Férj volt Ironman, lebontotta az összes lambériát az előszobában, a csempét a fürdőben és a konyhában, (aminek színvonalát már ez is emeli, olyan ordenáré ronda volt) kiszedte a boltíveket a konyhában és kiderült, hogy eredetileg ajtó volt, a tokra építették rá a boltívet :) vicces megoldás.

előtte:

utána:

A nappali (jövendőbeli konyha) mennyezeti borítását is le akarta bontani, mert rendes plafont szeretnénk, és ekkor jött a meglepi.
Azt még megemésztettük, hogy a jövendőbeli konyha feletti szoba eredetileg terasz volt, és csak könnyűszerkezetes felépítmény, úgyhogy se villany, se szigetelés se semmi nincs benne, de most jött a felismerés:
azért van az az érzése az embernek a konyhában állva, hogy leszakad a mennyezet ha valaki járkál a fenti szobában (ami mellesleg az én gyöngyös-kreatívkodós szobám lesz ha addig élek is) mert nincs is plafon(!), az építmény szerkezete úgy néz ki, hogy lambéria, jó esetben gerendák, és azon a hajópadló. és semmi más. úgyhogy most tanakodhatunk, hogy hogy is legyen, mert a konyha padlóját nem akartuk felverni, hanem a fürdővel együtt simán lefektetjük a csöveket, és arra betonozunk, így egy szintbe emelve a ház többi részével a padlókat, így a belmagasság kisebb lesz, de legalább nem kell annyit fűteni, gondoltuk. De ha a plafont is meg kell még építeni, akkor olyan lesz mint a nagyik konyhája, ahol be kell húznod a nyakad, mert úgy érzed mindjárt megfejeled a plafont. Na az meg nem fog tetszeni.
Emberem úgy felhúzta magát, hogy inkább hagyta az egészet a francba.

Az objektum:

Kiderült az is, hogy a lambéria alatt penészes a fal, a csempe alatt meg fel van ázva. 

Szóval lehet agyalni megint.

Én pedig az előkertet tettem rendbe, megszabadultam újabb 3 tő undorító borostyántól (még van 6 csak az előkertben, UTÁLOM), legalább 3 talicska tarackos gyökértől, meg a sok kis gaztól, felkötöztem a szőlőhajtásokat, és a bontott lambériából nagyon szép ágyásszegély is született (a nem rendeltetésszerű használat elkötelezett híve vagyok)
Közben pedig szórakoztattam a kis disznómat, őt is elvittük hogy ne legyen már megint egész nap egyedül. Nagyon élvezte az ásást, úgy gondolta, hogy ha nekem lehet neki is (hát nem) úgyhogy veszekedtünk sokat, főleg amikor belenyalt a bal szemembe, jelezve hogy na most akkor ő már nagyon unatkozik, menjek vele játszani. Na akkor elpattant a húr (délután 4 óra) nem is ebédeltem, úgyhogy alapból ingerült voltam, 10 perccel előtte vágtam rá az ujjamra a kalapáccsal, mert akkor is pont ott kellett ugye feküdnie a két kezem között, nehogy lássak valamit, szegénynek úgy leordítottam a fejét, hogy magától leült oda ahova előzőleg 314 szer ültettem le, hogy maradjon már nyugton kicsit, és úgy nézett mint Cicmic :) Megsajnáltam szegényt, de jó volt hogy végre haladni kicsit. Amikor végeztem végre, volt egy kis engesztelő játék!

Az elkészült műalkotás:

Ja, és volt még egy műsora a kisasszonynak, beengedtük a házba, hogy körbe tudjon szagolni, úszott a boldogságban :) megpróbáltuk felvinni az emeletre is, de nem jött be neki a lépcső, csak nyüszített a lábánál, úgyhogy Férj felvitte a karjaiban :) úgy sajnálom hogy nem volt nálam a fényképezőgép :) de el tudjátok képzelni, ahogy a 35-40 kilós megszeppent kutyát cipeli fel a lépcsőn, a lábai össze vissza meredeznek, a szeme meg kidülled :) az emelet nagyon tetszett neki, minden fából van, úgyhogy szagolhatott ezerrel, jelentem minden négyzetmilliméter megszagolva, és még nézelődött is az ablakból! de aztán le is kell jönni ám... megpróbáltuk az előző performance ismétlését, hívogattuk a lépcső alján, de megint csak nyüszítés volt a válasz. Úgyhogy Férj felment érte a pórázzal, akkor meg úgy megindult, hogy majdnem lerántotta a fordulóban :)

Kutya a konyhában, ilyen se lesz máskor:

Úgyhogy ő volt a nap sztárja el is fáradt rendesen :) olyan idilli volt ahogy a nagy fák alatt feküdt és aludt, miközben a háta mögött a lombokon átszűrődött a napfény, lágy szellő fújdogált...

Jajj már úgy ott laknék!!!!!!!

Még pár kép aznapról:

(körtefa, lazán 6 méteres)

kitudjamilyen alma:

és az egy szem goldenem, original kukaccal:

A hátsó udvar, a múltkor elmaradt:

Üvegház, üveg nélkül, de legalább ecetfával a közepén és fügebokorral, előtérben 2 platánfa:

A hátsó dzsungel:

áram

Hát ez egy kényes téma. 4 hónappal ez előtt, egy mesebeli júniusi napon, megrendeltük a mi kis házunkba a villanybekötést. Amint tudjuk (már akik már voltak ilyen helyzetben) ez nem egy gyors folyamat, főleg amikor a Francia Riviérán nyaraló Démászos Kollégákat (csúnya szavakkal illetném őket, de azt itt inkább nem, képzeljétek oda) nyáron akarjuk rávenni valamire (amilyen drága ez a dolog, tuti ott nyaralnak) Mi kis naivak azt hittük, hogy akkor augusztusra lesz áram, merthát 2 hónap alatt csak meglesz, és már kezdhetünk is falat bontani, meg miegymás. 

He-he-he.

Az ilyesmihez Mindenki engedélye kell, de szó szerint, értsd: gázsztolgáltató, vízszolgáltató, útkezelő, polgármesteri hivatal, kábeltévé, és a legdurvább, még a honvédség is! Szóval ültek az ügyünkön kerek 4 hónapot!!!!!

De.

Kedden felhívott a villanyszerelőnk, hogy csütörtökön jönnek a Démászos Kollégák, 11-14-ig. ok. nekem 2 órára lehet eljönni büntetlenül a munkahelyemről (de tényleg, még be is kell írni egy kis füzetbe, és ha nem érsz vissza, akkor kiírnak szabit) szóval 10:45-kor elbringáztam az objektumhoz, és ott szobroztam 12:30-ig. semmi. Jött Férj, leváltott. Ő ott volt 15:00-ig. Semmi. Felhívta a mi villanyszerelőnk a már említett szép szavakkal illetett Démászos Kollégákat, akik közölték, hogy leszakadt egy fővezeték, és nem jönnek. Mondhatnám, hogy Férj nem egy nagydarab ember, de mégis az. És ilyenkor nem túl kedves, szóval el tudjátok képzelni ahogy megbeszélte a helyzetet az említett Kollégákkal telefonon...

Annyi nem volt bennük, hogy szóljanak, hogy ne várj paraszt, mert nem jövünk. 

Na szóval, meg lett beszélve, hogy csütörtökön jönnek, írtunk egy meghatalmazást a mi villanyszerelőnknek, hogy eljárhat a nevünkben (azt nem tudom eredetileg ez miért nem volt így, na mind1, én csak egy nő vagyok ugyebár).

És láss csodát, tegnap reggel 9:25 perckor ráküldték a 220-at az órára :) 

Ezen kívül annyi történt még a háznál, hogy beérett a körte kb. ezt képzeljétek el, 1 nagy ládával: 

:) 

ja, és én másztam fel érte egy létrán, amit Férj tartott, és ami el van törve, a süppedős talajon. Mondtam már, hogy tériszonyom van??? Szóval megküzdöttem érte :) És finom is! 

A következő elfoglaltság, hogy vasárnap csempét bontunk, a lambériát leszedjük az előtérben (hál istennek) és kipucolom az üvegházat, mert eperpalántákat akarok meg fokhagymát, meg, meg ,meg... nem is tudom még mit, de úgy felpörögtem, hogy végre van valami haladás, hogy most MINDENT akarok :)