Kis Herceg

Kedves ide látogatók! Április 15. napján érkezett meg a világra, az én kis hercegem Nagy József László 3350 grammal és 53 cm-el :)

Hagyományos szülés volt, minden rendben ment, alig 6 óra alatt kibújt a drága szerelmem, azóta is egyre szerelmesebb vagyok belé :)

kicsi kertem

Van nekem egy cuki kis Kertészlegényem, Férj legjobb barátja, úgy ráizgult a kertünkre, hogy csak na.

Vett magának kertészruhát, kesztyűt, könyveket a metszésről meg az ültetésről, meg mindenféle szerszámot (neki nincs kertje) és vandálkodik minden hétvégén nálunk...

Örülök, hogy végre rendben lesz a kert, és nem nekem kell kitakarítani :)

ki van ásva az összes szemeteszsák, fecskendő, gyógyszeres ampulla stb.... (lehet a mi kertünket használta lerakatnak a BKM-i Kórház)

a sarokban sincs már szemétkupac,

lehet járni a járdán,

éééés eltűnt a borostyán!!!!!!! 

egyébként volt konténerpakolás is, (már elment 2, kiszívta a vérünket is) darabja 20.000 (!) Ft, így egy kicsit emberibb az előudvar, a hétvégén úgyis újratermelődik a cucc, de legalább egy darabig jól néz ki :)

találtak nekem egy kis fenyőt is :)

Ironmannek elgurult a gyógyszere...

Szegény Férj, bár azóta kiheverte a sokkot, de nem volt egyszerű...

Az úgy volt, hogy elkezdték bontani a nádfödémet a szobában és a nappaliban.

Pontosabban Férj kezdte el, mert a segédek lemondták a találkát, mindenféle nagybácsi 60. szülinapra meg tüdőgyulladásra hivatkozva... kifogások, mindig a kifogások...

Úgyhogy egyedül állt neki, reggel elindult 7 órakor, hogy majd jön ebédre.

10:30-kor csörög a telefonom, hogy nyissam a kaput, itt áll előtte.

Kérdezem hogy mi történt, a választ már nem írom le, de el tudjátok képzelni, a kamionos-buszsofőr-székelyparasztbácsi káromkodás minden aspektusát felvonultatta, ugyanis a lelkem drágasága nem elég, hogy védőfelszerelés nélkül állt neki a műveletnek (maszk, kesztyű) minek következtében Louis Armstrong elbújhatna mellette, de egy dróttal a kezét is keresztbe vágta, mivel nincs víz a háznál, még kezet se nagyon tudott mosni.

Ha ez meg még nem lett volna elég, a nappali gerendái láttán elment a kedve az egésztől, ugyanis szuvas és meg van süllyedve.

Úgyhogy inkább hagyta a francba az egészet és hazajött pihenni. ez 2 hete volt, azóta lebontották az egészet, apukám szerint nem is olyan gáz a gerenda, meg kell erősíteni és nem lesz vele gond, nem kell kicserélni.

Hát nem tudom, ha 10 év múlva le kell miatta bontani a mennyezetet, biztos szívrohamot kapok...

De végül kiderült a turpisság, aminek okát talán majd megfejtik a jövő régészei: a fentebb látható gerendázat fölé építettek egy másikat, kvázi tehermentesítve a elsőt, így nincs is sok értelme, hogy ott legyen, de legalább van. ez a ház egyre érdesebb...

Egy kis nyugizene a végére, hogy átérezzétek:

vigyázz, kész....

Még nem start, csak mondjuk, hogy beléptünk az 1-es fázisba :)

apukám véletlenül ráért 3 napra (a főnökének megszületett a kisfia, így nem mentek dolgozni-mindenki babázik :) ), úgyhogy hétfőn szólt, hogy szerdán tud jönni... 1 nap alatt leszerveztük a segítőket, meg utánanéztünk az anyagoknak, stb. izgi hét volt!

segítségnek itt a 2 alaprajz, már mutattam egyszer, de biztiamihótziher:

régi: 

 új terv:

A szerkezeti változások majdnem befejeződtek, a lebontandók lebontva, a felépítendők felépítve, még az aljzatbetont kell felverni a konyha-nappali-fürdő triumvirátusban, mert ott egyrészt a 3 helység 3 szinten áll, másrészt padlófűtés lesz (reméljük).

Nagy elégedettséggel tölt el a tudat, hogy már megint igazam volt, már most látszik mennyivel jobb lesz a ház az én terveim alapján :) (Férj azt hiszi, hogy együtt csináltunk, de természetesen megint úgy lett ahogy én akartam :) el ne mondjátok neki)

Szerintem a képeken nem annyira látszik, de azért felrakom, lássátok nem kamuzok:

előszoba:

itt kibontottuk és befalaztuk az ajtót, és felhúztunk egy falat a wc oldalának

nappali:

itt nyitottunk egy ajtónyílást a wc-nek, befalaztunk egy fél ajtót a fűrdőnek (kapucnis hapsi nem szériatartozék), és 

kibontottuk az átjárót a jövendőbeli konyhába

Fűrdő:

befalaztuk a régi kamra ajtaját, kibontottuk a falat a későbbi átjárónak a kazánházba

és befalaztuk az átjárót a konyha felé

konyha:

kibontottuk az ajtónyílást a kamrának, és balra látható az átjáró a nappaliba

befalaztuk a 3. számú villanyóra helyét, és balra mellette a volt átjáró a fűrdőbe

hiperszuperextra biztonsági rendszer: ezen az ajtój nem jön be senki :) (az ablakon már lehet)

Azért megint voltak "finomságok"

1. nap kibontották az előtérben a régi fürdő ajtaját, ami később fel lett falazva ugye, de amint a mellékelt ábra mutatja, az ajtófélfa gyorsan szolgálatba is állt, ki kellett támasztani a plafont, mivel a gerendák ezen a falon feküdtek (teljesen össze-vissza van gerendázva a ház)

ez a bűnös:

úgyhogy lett egy új repedésünk a plafonon, úgy hívom Kevin:

aztán kiderült, hogy a nappaliban is volt valaha egy kémény, amit kiöntöttek cementtel(!?) ezzel is kezdeni kellett valamit

és a "termés":

és természetesen a családom megint hozta a formáját, a padláson kincskeresőset játszottak a rengeteg ráérő idejükben, úgyhogy 3. nap reggel ez fogadott:

úgy érzem nem adtam elég munkát....

Hátra van még a nappali-fűrdő-konyha triumvirátus padlójának felverése a "lehet hogy lesz padlófűtés" miatt, és a három helyiség 3 szinten áll, úgyhogy kiegyenlítünk. Ki kell szedni az ablakokat és az ajtókat a konyhában, és a bejárati ajtót is kicseréljük, bár az eddigi árajánlatok alapján inkább idegösszeomlást kapok mint új szerelvényeket, de meglátjuk, ez már egy másik történet :)

Következő esti mese megint a hitelekről szól, ha már képes leszek csúnya szavak nélkül is prezentálni, addig is FELÚJÍTUNK! :)

az elsők

A kertem első virágai :)

Babuci

Ez a bejegyzés még elmaradt tavalyról.

December 11-én voltunk Férjjel meglesni a kis karatebajnokot 4D ultrahanggal, igazán nagy élmény volt!

Sokat agyaltunk rajta, hogy hova is kellene menni, végül Miskolczi Zsófia mellett döntöttem, a Csokonai utcán rendel (igen, ez itt a reklám helye) igazán profi és nagyon kedves volt velünk!

A vizsgálat olyan 45 perces volt, és 12.000 pénzbe fájt, de megérte!

Babuci egészséges, mindene megvan, és tökéletes :)

Nem ömlengek sokat, leírhatnám több oldalban hogy milyen mérhetetlenül cukiii:

 

Éééés amire már fogadóirodát nyitottak a munkahelyemen: Kukaca van!

:)

penész

Ez a bejegyzés a jelenlegi lakásunkról fog szólni, azon belül A Kisszobáról.

Mindenki tegye a szívére a kezét, minden házban van egy ilyen szoba/szekrény/kamra, ahova csak bedobod a cuccot és rázárod az ajtót hogy ne is lásd. Ez a fekete lyuk, ahol a "kell de minek" cuccok eltűnnek, és csak a következő költözés alkalmával látod őket.

Azért néha elkap a házitündér láz,  megemberelem magam, és rendet rakok, de egy hét múlva úgyis olyan minden mint volt, úgyhogy értelme semmi.

Nálunk itt kapott helyet 2 és fél szekrénysor, a mi és apósék kiszuperált ruhái, kacatjai, videómagnók, és a többi, szóval ami nem kell már, de még nincs szívünk kidobni.

Hát most véletlenül bentebb mentem az ajtónál, és láttam, hogy valami fura. Az összes szekrényt, minden dobozt vékony réteg zöld por borít. Közelebbről szemlélve és feltekintve az ablak fölé azt a tényt is konstatáltam, hogy már fekete a fal:

és a szekrények:

Szóval a nyilvánvaló idegösszeroppanás után, szervezkedés indult, szereztem házi rabszolgát (hugicám) és pakoltunk és pakoltunk, és pakoltunk.... 4 teljes napig zsákoltuk és válogattuk a cuccokat, amiknek mint kiderült a legnagyobb része nem is a miénk volt hanem apóséké, és anyukámék is kaptak egy Fiat unonyi kacatot, mindenki nagyon örült neki (Após amikor meglátta, csak rámutatott a konténerre, hogy oda kéri lepakolni)

Az ebédet helyhiány miatt az ágyneműtartóban költöttük el:

Letakarítottuk az összes szekrényt és bepakoltuk a garázsunkba, remélem nem fog a féltett fóliás lambéria bepenészedni tőle... ha már 3-szor fóliáztam újra.
A Kisszobát pedig lezártuk, úgy döntöttünk, hogy nem éri meg foglalkozni vele. Tudom furán hangzik, de tavaly nyáron lett leverve a vakolat, befecskendeztek valami izét (szakkifejezés) hogy kiszárítsa a falakat, és újravakolták víztaszító vakolattal, ami most szép hólyagosra vizesedett megint. Szóval inkább hagyjuk.

Ja azt nem is mondtam, hogy egy kb. 120 éves téglaépületben lakunk, nincs alap, se szigetelés, és a belmagasság 4 méter. Az ablakok nem záródnak rendesen, bár van spaletta, úgyhogy a hőszigetelés az ablakoknál jobb mint a falnál :) és izgi a ráfagyott párát jégkaparóval eltávolítani a reggeli rutinba beépítve...

És ha még ez eddig nem csigázott volna fel senkit, mindezt a mutatványt december 19-től 22-ig végeztük, miközben a mézeskalácsok és habcsókok az összes maradék fellelhető sík felületen száradtak a lakásban... hihetetlen hogy miket művelünk néha :)

garázs

Az első helyiség a házban ami ki lett festve. Az indokot inkább hagyjuk, a munkálatok már 1 hónapja (!) tartanak, és még nincs kész. Pontosabban az én munkám még nincs kész. (fólia levétel, ablakról festékvakarás, és hasonló finomságok....)
De kezdjük a legelején.

Szóval a munka ott kezdődött, hogy
Férj leverte a már amúgy se jó vakolatot, és kiglettelte a foltokat. (1. hétvége)
Aztán, csiszolta a falat (2. hétvége)
Aztán jött a plafonra a fólia, mivel kitudja miért, de a garázsnak lambériából van a plafonja. no comment. Szóval elkezdtünk fóliázni, de Férj sajnos olyan béna az ilyesmihez, hogy nekem kellett méterenként létrára fel, ragasztószalag. létráról le, arrébb pakolni, aztán megint létrára fel... aztán amikor körbeértem, mehettem elölről, merthát a fóliát is hozzá kell ragasztani a ragasztószalaghoz... szóval egy laza 4 órás menet volt. Másnap azt hittem meghalok az izomláztól.

Aztán másnap az a kép fogadott, ami még a fényképezőgépnek is sok volt, úgyhogy simán fájlhibát jelez ha lefényképezem. Az egész fólia a földön feküdt amit előző nap fáradságos munkával raktam fel. (mini szívroham)

Nem kicsit voltam ideges, de visszaragasztottam (újabb 2 óra) A fólia fel és lemenői csuklottak a ragasztószalag kedves anyukájával együtt, de kész lett. Aztán jött a meglepetés: Férj elvitt Keszthelyre kirándulni 6 napra :) Egy ismerős kölcsönadta a nyaralóját, így 2 év óta először elmentünk "őszülni" (értsd: nyaralni nem megyünk, az olyan snassz).

Nagyon jó volt végre kikapcsolódni kicsit, végigjártunk egy csomó múzeumot, bár a kötelezőkre már nem volt kedvünk, úgy hogy a Festetics kastélyt nem néztük meg, bár van praktikus okunk is, nem csak a lustaság! Jövőre újítják fel, és a pálmaházat amúgy se lehet látogatni ősszel, úgyhogy elhalasztottuk legközelebbre.
De voltunk a Balaton múzeumban, ami messze felülmúlta az elvárásainkat, mindenkinek csak ajánlani tudom!
De nem akarok sokat feleslegesen szövegelni, pár képet rakok azért fel:

van, amihez képest férj is kicsi

pont ilyenem volt kicsi koromban :) 

(megjegyzés: ha a játékaidat múzeumban látod viszont, akkor érzed igazán, hogy öregszel... )

Az Uralkodó:

Lédikére eközben Apósék vigyáztak, felásta nekik a hátsó kertet a tavaszi munkálatokra :) A macskáik pedig depresszióba estek hogy egy kutya, itt, minek?
Szegény Cicmic ezalatt egyedül volt otthon, Kissógor volt nála kaját meg vizet adni, hazaérkezésünktől számított 1 hétig olyan szintű nyávogós panaszkodást hallgattam, nem is tudtam hogy egy macska ilyen hangokat tud produkálni.

Na aztán hazajöttünk, és találjátok ki milyen látvány fogadott minek a garázsban? Igen, a fólia a földön.

No comment.

Úgyhogy megint felraktam. Férj kifestett. És a fólia azóta is fent van. A mai napig, egy centin se eresztette el. Nem akarom megfejteni az univerzum összes titkát, de ezt most miért ?!?

Szóval a végeredmény:

Következő projekt már januárban a falbontás, amit legnagyobb bánatomra már megint nem én fogok csinálni, pedig imádok rombolni! De az általános társadalmilag elfogadott norma szerint 7 hónapos kismama nem bonthat falat.
Fene.