Az úgy volt, hogy elkezdték bontani a nádfödémet a szobában és a nappaliban.
Pontosabban Férj kezdte el, mert a segédek lemondták a találkát, mindenféle nagybácsi 60. szülinapra meg tüdőgyulladásra hivatkozva... kifogások, mindig a kifogások...
Úgyhogy egyedül állt neki, reggel elindult 7 órakor, hogy majd jön ebédre.
10:30-kor csörög a telefonom, hogy nyissam a kaput, itt áll előtte.
Kérdezem hogy mi történt, a választ már nem írom le, de el tudjátok képzelni, a kamionos-buszsofőr-székelyparasztbácsi káromkodás minden aspektusát felvonultatta, ugyanis a lelkem drágasága nem elég, hogy védőfelszerelés nélkül állt neki a műveletnek (maszk, kesztyű) minek következtében Louis Armstrong elbújhatna mellette, de egy dróttal a kezét is keresztbe vágta, mivel nincs víz a háznál, még kezet se nagyon tudott mosni.
Ha ez meg még nem lett volna elég, a nappali gerendái láttán elment a kedve az egésztől, ugyanis szuvas és meg van süllyedve.
Úgyhogy inkább hagyta a francba az egészet és hazajött pihenni. ez 2 hete volt, azóta lebontották az egészet, apukám szerint nem is olyan gáz a gerenda, meg kell erősíteni és nem lesz vele gond, nem kell kicserélni.
Hát nem tudom, ha 10 év múlva le kell miatta bontani a mennyezetet, biztos szívrohamot kapok...
De végül kiderült a turpisság, aminek okát talán majd megfejtik a jövő régészei: a fentebb látható gerendázat fölé építettek egy másikat, kvázi tehermentesítve a elsőt, így nincs is sok értelme, hogy ott legyen, de legalább van. ez a ház egyre érdesebb...
Egy kis nyugizene a végére, hogy átérezzétek:
Majd küldök egy kis biztatást nektek, milyen szép is lehet. Apukád biztos érti, érdemes hallgatni rá, de ha féltek, nézessétek meg szakemberrel. Én imádom, el nem cserélném. Férjnek küldök egy kis léleksimítást.
VálaszTörlésKöszi a drukkot :) Áccsal mindenképpen meg akarjuk nézetni, de nálunk nem mennek gyorsan a dolgok általában..
Törlés