Ez nekem egyrészt jó, mert végre itthon is tevékenykedik kicsit, ld. fűkasza, láncfűrész és társai, és így talán a szomszédok se fognak olyan városiasan bárgyú telefonokkal zaklatni, hogy "lécci vágjátok már le a kerítés mellett a faágakat mert átlóg a kertbe és már le is gyökerezett".
Másrészt most egész nap félhetek, hogy egyszercsak hív, hogy mondjam meg melyik polc melyik oldalán hol találja ezt meg azt. Ez meg az pedig tuti nincs ott ahol az én emlékezetemben, aztán ezen jól összeveszünk, stb...
De ez nem történt meg, meglepően telefonálatlanul telt az egész nap az ő részéről, nemúgy Após.
Mert Ironman hívta reggel, de ő nem vette fel. Azóta nem éri el. Ezért változatos időközönként engem zaklat inkább, már realizálva a tényt, hogy biztos levágta a lábát a láncfűrésszel, vagy rádőlt a fejére egy fa, stb.....
Először én is csak mosolyogtam kedvesen a telefonba (nem mintha a túloldalon ezt látná valaki, de igyekszem minden szempontból kielégítően megnyugtatóan kismenyesen viselkedni) de azóta előtörtek azon emlékeim, amikor pl édesded álmomból arra ébredtem, hogy a mellém valamikor éjjel random odatelepült férfi indokolatlanul nagy és kemény dolgot cipelt be kettőnk közé, aztán a villany felkapcsolásával konstatáltam a tényt, hogy a rögbi meccsen eltörte a lábát, csak nekem nem szólt, hogy "neaggódjak" és ugyanezt eljátszotta már azóta a kezével is.
Így már én is elkezdtem aggódni, Ő pedig továbbra se verbális, se nonverbális jelét nem adta hogylétének, úgyhogy most agyalok hogy átküldjem-e a szomszédot terepszemlézni.
Egyébként elméletileg egy vágóasztal segítségével aprítja ismerőseink által az üvegházba integrált mindenféle faanyagot, és remélhetőleg arra megyek haza, hogy fül tövig famorzsalékosan és vélhetőleg védőszemüveg nélkül teszi ezt továbbra is. csak mert olyan is volt, hogy szilánk ment a szemébe és nem látott 2 napig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése