Mi tagadás büszke vagyok magamra. Egyfelől megelőztem egy nagyobb családi háború kirobbanását, ami a kád eltakarítási procedúrát övezte volna, másfelől már ha belép valaki a kapun nem egy albán frontvonalon találja magát, és a házból is jó kinézni. Márha nem benézek... Lédike meg depressziós, betemettük a homokozóját, így kénytelen a hátsó 600 négyzetméternyi ásnivalóval gazdálkodni.
a kapu-bejárati ajtó-garázs Bermuda háromszögben húzódott eddig a Marianna-árok néhol egy-egy gyémántbánya mélységű lyukkal, jelenleg sódertelep(mert sódert ásni rest a városi kutya), de vannak ötleteim ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése