Új lakó

Van egy kis titkom, amit eddig nem osztottam meg veletek.

Azért is nem fogtunk bele olyan intenzitással a felújításba, mert másra kellett koncentrálnunk.

Szerintem a rutinosak már sejtik, babát várunk :)

Most vagyok 17 hetes (és 3 napos, azt nem írták hogy hány órás és milyen pozícióban jött össze, de igazán nem akarhatok mindent) ma voltunk az orvosnál, és sikerült nagyjából felismerhető képet készíteni Babukáról, bár nem adta könnyen magát :)
Nem tetszett neki az ultrahang, rugdosott meg forgolódott össze-vissza, csak a kukiját/punciját nem mutatta meg, nagyon kis szemérmes a drágám :) Szóval az ominózus fénykép:

Jó lett volna már a születése előtt költözni, de ő hamarabb beköltözött mint terveztük,  így most nem tudjuk hogy alakul a jövendő év.

Az biztos, hogy áprilisban új családtag érkezik :)

Vasárnapi sikerek

Jó kis nap volt a múlt heti, ügyesek voltunk mindketten!

Kora reggel (vasárnap Hajnali 7 órakor!) indultunk, túlélőfelszerelés bepakolva, mini-hifi (mert még létezik) 5-6 csoki, banán, tea, stb.

Férj volt Ironman, lebontotta az összes lambériát az előszobában, a csempét a fürdőben és a konyhában, (aminek színvonalát már ez is emeli, olyan ordenáré ronda volt) kiszedte a boltíveket a konyhában és kiderült, hogy eredetileg ajtó volt, a tokra építették rá a boltívet :) vicces megoldás.

előtte:

utána:

A nappali (jövendőbeli konyha) mennyezeti borítását is le akarta bontani, mert rendes plafont szeretnénk, és ekkor jött a meglepi.
Azt még megemésztettük, hogy a jövendőbeli konyha feletti szoba eredetileg terasz volt, és csak könnyűszerkezetes felépítmény, úgyhogy se villany, se szigetelés se semmi nincs benne, de most jött a felismerés:
azért van az az érzése az embernek a konyhában állva, hogy leszakad a mennyezet ha valaki járkál a fenti szobában (ami mellesleg az én gyöngyös-kreatívkodós szobám lesz ha addig élek is) mert nincs is plafon(!), az építmény szerkezete úgy néz ki, hogy lambéria, jó esetben gerendák, és azon a hajópadló. és semmi más. úgyhogy most tanakodhatunk, hogy hogy is legyen, mert a konyha padlóját nem akartuk felverni, hanem a fürdővel együtt simán lefektetjük a csöveket, és arra betonozunk, így egy szintbe emelve a ház többi részével a padlókat, így a belmagasság kisebb lesz, de legalább nem kell annyit fűteni, gondoltuk. De ha a plafont is meg kell még építeni, akkor olyan lesz mint a nagyik konyhája, ahol be kell húznod a nyakad, mert úgy érzed mindjárt megfejeled a plafont. Na az meg nem fog tetszeni.
Emberem úgy felhúzta magát, hogy inkább hagyta az egészet a francba.

Az objektum:

Kiderült az is, hogy a lambéria alatt penészes a fal, a csempe alatt meg fel van ázva. 

Szóval lehet agyalni megint.

Én pedig az előkertet tettem rendbe, megszabadultam újabb 3 tő undorító borostyántól (még van 6 csak az előkertben, UTÁLOM), legalább 3 talicska tarackos gyökértől, meg a sok kis gaztól, felkötöztem a szőlőhajtásokat, és a bontott lambériából nagyon szép ágyásszegély is született (a nem rendeltetésszerű használat elkötelezett híve vagyok)
Közben pedig szórakoztattam a kis disznómat, őt is elvittük hogy ne legyen már megint egész nap egyedül. Nagyon élvezte az ásást, úgy gondolta, hogy ha nekem lehet neki is (hát nem) úgyhogy veszekedtünk sokat, főleg amikor belenyalt a bal szemembe, jelezve hogy na most akkor ő már nagyon unatkozik, menjek vele játszani. Na akkor elpattant a húr (délután 4 óra) nem is ebédeltem, úgyhogy alapból ingerült voltam, 10 perccel előtte vágtam rá az ujjamra a kalapáccsal, mert akkor is pont ott kellett ugye feküdnie a két kezem között, nehogy lássak valamit, szegénynek úgy leordítottam a fejét, hogy magától leült oda ahova előzőleg 314 szer ültettem le, hogy maradjon már nyugton kicsit, és úgy nézett mint Cicmic :) Megsajnáltam szegényt, de jó volt hogy végre haladni kicsit. Amikor végeztem végre, volt egy kis engesztelő játék!

Az elkészült műalkotás:

Ja, és volt még egy műsora a kisasszonynak, beengedtük a házba, hogy körbe tudjon szagolni, úszott a boldogságban :) megpróbáltuk felvinni az emeletre is, de nem jött be neki a lépcső, csak nyüszített a lábánál, úgyhogy Férj felvitte a karjaiban :) úgy sajnálom hogy nem volt nálam a fényképezőgép :) de el tudjátok képzelni, ahogy a 35-40 kilós megszeppent kutyát cipeli fel a lépcsőn, a lábai össze vissza meredeznek, a szeme meg kidülled :) az emelet nagyon tetszett neki, minden fából van, úgyhogy szagolhatott ezerrel, jelentem minden négyzetmilliméter megszagolva, és még nézelődött is az ablakból! de aztán le is kell jönni ám... megpróbáltuk az előző performance ismétlését, hívogattuk a lépcső alján, de megint csak nyüszítés volt a válasz. Úgyhogy Férj felment érte a pórázzal, akkor meg úgy megindult, hogy majdnem lerántotta a fordulóban :)

Kutya a konyhában, ilyen se lesz máskor:

Úgyhogy ő volt a nap sztárja el is fáradt rendesen :) olyan idilli volt ahogy a nagy fák alatt feküdt és aludt, miközben a háta mögött a lombokon átszűrődött a napfény, lágy szellő fújdogált...

Jajj már úgy ott laknék!!!!!!!

Még pár kép aznapról:

(körtefa, lazán 6 méteres)

kitudjamilyen alma:

és az egy szem goldenem, original kukaccal:

A hátsó udvar, a múltkor elmaradt:

Üvegház, üveg nélkül, de legalább ecetfával a közepén és fügebokorral, előtérben 2 platánfa:

A hátsó dzsungel:

áram

Hát ez egy kényes téma. 4 hónappal ez előtt, egy mesebeli júniusi napon, megrendeltük a mi kis házunkba a villanybekötést. Amint tudjuk (már akik már voltak ilyen helyzetben) ez nem egy gyors folyamat, főleg amikor a Francia Riviérán nyaraló Démászos Kollégákat (csúnya szavakkal illetném őket, de azt itt inkább nem, képzeljétek oda) nyáron akarjuk rávenni valamire (amilyen drága ez a dolog, tuti ott nyaralnak) Mi kis naivak azt hittük, hogy akkor augusztusra lesz áram, merthát 2 hónap alatt csak meglesz, és már kezdhetünk is falat bontani, meg miegymás. 

He-he-he.

Az ilyesmihez Mindenki engedélye kell, de szó szerint, értsd: gázsztolgáltató, vízszolgáltató, útkezelő, polgármesteri hivatal, kábeltévé, és a legdurvább, még a honvédség is! Szóval ültek az ügyünkön kerek 4 hónapot!!!!!

De.

Kedden felhívott a villanyszerelőnk, hogy csütörtökön jönnek a Démászos Kollégák, 11-14-ig. ok. nekem 2 órára lehet eljönni büntetlenül a munkahelyemről (de tényleg, még be is kell írni egy kis füzetbe, és ha nem érsz vissza, akkor kiírnak szabit) szóval 10:45-kor elbringáztam az objektumhoz, és ott szobroztam 12:30-ig. semmi. Jött Férj, leváltott. Ő ott volt 15:00-ig. Semmi. Felhívta a mi villanyszerelőnk a már említett szép szavakkal illetett Démászos Kollégákat, akik közölték, hogy leszakadt egy fővezeték, és nem jönnek. Mondhatnám, hogy Férj nem egy nagydarab ember, de mégis az. És ilyenkor nem túl kedves, szóval el tudjátok képzelni ahogy megbeszélte a helyzetet az említett Kollégákkal telefonon...

Annyi nem volt bennük, hogy szóljanak, hogy ne várj paraszt, mert nem jövünk. 

Na szóval, meg lett beszélve, hogy csütörtökön jönnek, írtunk egy meghatalmazást a mi villanyszerelőnknek, hogy eljárhat a nevünkben (azt nem tudom eredetileg ez miért nem volt így, na mind1, én csak egy nő vagyok ugyebár).

És láss csodát, tegnap reggel 9:25 perckor ráküldték a 220-at az órára :) 

Ezen kívül annyi történt még a háznál, hogy beérett a körte kb. ezt képzeljétek el, 1 nagy ládával: 

:) 

ja, és én másztam fel érte egy létrán, amit Férj tartott, és ami el van törve, a süppedős talajon. Mondtam már, hogy tériszonyom van??? Szóval megküzdöttem érte :) És finom is! 

A következő elfoglaltság, hogy vasárnap csempét bontunk, a lambériát leszedjük az előtérben (hál istennek) és kipucolom az üvegházat, mert eperpalántákat akarok meg fokhagymát, meg, meg ,meg... nem is tudom még mit, de úgy felpörögtem, hogy végre van valami haladás, hogy most MINDENT akarok :)

Az Ács megúszta, én nem

Múlt vasárnap takarítottuk az udvar fennmaradó 500 négyzetméterét, kb. hátra van még 498 négyzetméter a jövő hétre. ketten nem sokat haladunk a dologgal :)
A szilvafán már nemsok minden maradt, a ringló is leérett, még az almákat és a körtéket várom, de nagyon! ahányszor kimegyünk mindig megsimogatom a fák törzsét és elmondom nekik hogy ha nem nevelik ki a gyönyörű gyümölcseiket, akkor a stilfűrész fogja őket simogatni nem én... úgy tűnik használ, mert roskadoznak a fák, annak ellenére hogy már legalább 10 éve senki nem nyúlt hozzájuk!

Jelentem, túlélte az Ácsunk a beavatkozást, pedig szerencsétlenségére pont ott voltam a háznál amikor jött.
Azért igyekeztem minél messzebb lenni tőle, még csak rá se pillantottam amikor a tetőgerincen mászkált ide-oda (még a gondolattól is kiráz a hideg) én még a kisszéken is csak óvatosan lépkedek.

De nagy árat fizettem az ő sértetlenségéért, ugyanis amíg ő minden gond nélkül hazamehetett, visszaszállt rám a balfaszságom és újult erővel támadott meg a piros ringlószilvafa képében.
Épp takarítottuk a hátsó részen a dzsungelt, ez a kis édes meg úgy gondolta, hogy vicces lenne ha visszakézből adna nekem egy tockost. Ezzel nem csak az a gond, hogy ő egy fa, és kemény, hanem hogy 10 centis tüskék vannak az ágain. Guggolva nyüszítettem egy darabig, Férj miután meggyőződött róla, hogy nem halálos, még jól ki is röhögött, úgyhogy a ringlótól érzékeny búcsút vehetünk úgy érzem.
És 4 nap múlva amikor óvatlanul már vagy 415-jére vakartam meg a sebet (mert viszket ugye ami gyógyul, meg fáj is ha vakarod, de azért muszály), a kezemben találtam egy kb 0.5 cm-es tüskét ami eddig benne volt a sebben. szóval nem leszünk barátok.

Ez egy illusztrációs tüske, és még csak nem is szilva. A bűnügyi nyomozás lezárásáig a gyanúsítottat nem mutathatjuk.

De a kertre már kezdek büszke lenni, annak ellenére hogy tényleg egy őserdőt vettünk, de legalább nem kell elutaznunk egy kis kaland kedvéért, elég ha kimegyünk a hátsó kertbe és máris egy kékes-túrán vagyunk, és még kincseket is lehet keresni (értsd: autógumibelső, törött üvegek, játékdarabok...) Már majdnem össze tudnánk rakni egy ladát az alkatrészekből amiket eddig kiástunk... :)

Hitelről és egyebekről

Ezek a bankok már megint belepiszkolnak a levesünkbe.
Örömtáncot kéne járnia bármelyik banknak, hogy még van olyan eszement idióta ebben az országban, aki hitelt akar felvenni, pláne milliókat, de nem, kekeckedni azt kell így is.

Most nem akarnak hitelt adni a felújításra, perig 1 hónapja még tapsoltak nekünk. De mire megjött a válasz a Fundamentától, hogy beengedi a másik bankot maga elé a földhivatali rangsorban, hirtelen már nem is akarnak annyira minket.

Pedig én olyan cukorfalat vagyok... :( (na jó nem)

A ház azért halad valamennyire, bár áram nélkül csak elméletben.
Vasárnap jön az Ácsmesterünk, megigazítja a tetőcserepeket amik elmozdultak, hál' istennek nem kell sok mindent csinálnia.
De az tuti, hogy én nem leszek ott! Tudjuk, hogy jó szakember, és még nem esett le sehonnan.
De.

A legutóbbi találkozáskor elhintette azt a történetet, (csak úgy mellesleg) hogy neki van ez az apró kis betegsége, és emiatt néha megbotlik csak úgy. De tudja kezelni. Hát nem én akarok lenni az első háztulajdonos, aki végignézi, hogy 2 emelet magasból esik le valaki a háza tetejéről. Pláne amilyen szerencsétlen vagyok, velem mindig történik valami, nem akarom hogy szegény ember elkapja tőlem a balfaszságot, szóval a vasárnapi áldozat így Férj lesz! Ő valamivel szerencsésebb, bár már elég régen együtt vagyunk...
 Na majd meglátjuk.

A villanyról még semmi hír, valamiért ők sem szeretnek sietni. Pedig mi már tülkön ülve várjuk hogy kizsebeljenek!

tervek

Sok-sok megfeszített munkaóra után, íme a jelenlegi és a tervezett alaprajz, remélhetőleg meg is tudjuk valósítani, ha a Jóisten és a bankok is úgy akarják.

Tehát az elrendezés most:

A jobb oldali a "rendes" bejárati ajtó, előszoba, fürdő, onnan juthatunk a lépcsőházba, jobbra a háló, ( a kis "szobák" a falakat szimbolizálják, mivel vályogház, a falak vastagabbak mint amit a tervezőprogram el tud viselni, úgyhogy így oldottam meg) balra az étkező, abból nyílik a konyha, és a kamra, végül pedig a nappali, ahonnan újból kijuthatunk a kertbe. a ház melletti sötétebb épület a kazánház. A garázst és a többi épületet már nem rajzoltam meg, mivel ha még egy percet is kellett volna bögyörésznem ezt a "pénzértszexelőagyagedény" programot, akkor már nem lenne hajam. Szóval, azt majd máskor....

és amit szeretnénk megvalósítani:

Elismerem, ez egy kicsit kidolgozottabb :) dehát nem bírtam magammal :)

Az előszoba-lépcsőház-szoba páros nem változik, de:

• a fürdőt kettévágjuk egy fallal, a wc marad, a kádat viszont kivesszük és a maradék helységből kamra lesz.
•  az étkezőben megegyeztünk, hogy - teljesen egyértelmű - nekem, anyámnak és keresztanyámnak van igaza, felesleges helység (képzeljétek el hogy 3 nő folyamatosan napokig mossa az agyát egy pasinak, vagy megőrül, vagy megtér) szóval, az étkezőből lesz a nappali, a boltíves átjárót itt kicseréljük ajtóra,és a konyhából lesz a fürdő, ott is lesz egy kis falbontás/építés, nyitunk egy átjárót a kazánházba, hogy a hozzám hasonlóan fagyosszenteknek ne kelljen kimenni a hóba megrakni a tüzet, és így oda elfér a mosógép is. a kamra egy részéből lesz még egy wc (gondolhatnátok, hogy 2 embernek minek 2 különálló wc, de nem ismeritek a rokonságunkat)
• és a jelenlegi nappali nevezetű helységből lesz a konyha, ott a 2 ablakot egy falra tesszük és egy kissé megemeljük, a kamrába nyitunk egy ajtót, a nappaliba egy boltíves átjárót, a fürdő felé vezető boltívet pedig befalazzuk, az áthelyezett ablak helyére pedig egy kétszárnyas erkélyajtó kerül.

Szóval ezt szeretnénk megvalósítani, aztán majd alakul a dolog az idők folyamán, kíváncsi vagyok hogy a végeredmény mennyire fog hasonlítani :) az optimista énem szerint ne dumáljak már ennyit, ilyen lesz és kész, de a realista tudja, hogy milyenek a kivitelezők, szóval majd meglátjuk :)

már látom is a kis disznóimat az erkélyajtó előtt ücsörögni miközben főzőm az ebédet :)

Ja, a disznók valójában 1 db kutyus és 1 db macsek, ime:

Lédi:

és Cicmic:

A két szemem fénye :)

Bácsvíz megint

Ma felhívtam őket, miután nem hívtak vissza, hogy mi van már azzal a bekötéssel.
Hát kiderült hogy tényleg levágtak minket a fővezetékről.
Szóval új bekötésként kell kezelni meg kell terveztetni, körbe kell nézni, jól megköpködni északi irányból és rávágni a varázspálcával, és természetesen jó pénzért.
Az előleg 29.300,-ft-ba (de semmiképpen sem 29.400!) fog fájni, és már előre félek a többitől.

Tegnap volt a villanyos szakink, nem volt felvillanyozva a vezetékektől, árajánlatot se mert adni, idézem: "0-1.000.000,-ft-ig számoljunk" - hát köszi. És az eljövendő 60 napban ne számítsunk villanyórára (!) nemhogy még a vezetékekre.

A napsütötte égbolton gyülekeznek a felhők a mi kis világunkban, ha idén költözünk, az maga lesz a 7 csoda. Pedig de jó lenne már ott karácsonyozni...

folyó ügyek

Már az első nap szembesültünk az első és valószínűleg nem az utolsó váratlan problémával:
kihívtam a Bácsvizet, hogy szereljenek fel új vízórát, hátha lesz vizünk a hétvégén, ki is jött két férfiszemély, "1 órán belül" ( az szerelő időben fél napot jelent) felszerelték a vízórát, hát nem jön a víz." hát mér' nem gyün' a víz? " Tanakodtak ott újabb félórát, azután felhívták a "központot" (akikkel én is beszéltem alig 6 órája) és közölték, hogy annak idején amikor "kikötötték a vízórát" az azt jelentette, hogy elvágták a vezetéket a főcsonknál (!) és így újra kell fektetni, terveztetni, ami 200.000-be fog fájni. Na ekkor mini szívroham, másnap be a Bácsvízhez.

A kedves (de tényleg) ügyintéző hölgy, kb. negyed órát kereste a házunkat a rendszerben, amiben ott se volt, mert már olyan rég kikötötték, hogy másik programra álltak át azóta. Nagy nehezen meglett, erre közölte, hogy a gépben csak annyi van írva, hogy leszerelték a vízórát.
De mondom neki, hogy az óra ott volt, csak törött. Ki is cserélték.
Megint nagy tanakodás a kollégával, és arra jutottak, hogy holnap felhívnak, és kijönnek ellenőrizni hogy mi is van itt most.

Remélem nem ugyanazt a két csökkent értelmi képességű hímneműt küldik megint...

házprojekt indul!

Szerdán végre birtokba adta a végrehajtó (nagyon sok telefonos zaklatás árán) a házunkat :) !

Eddig babonából nem mutattam meg leendő otthonunkat, most pedig már nem is látszott a gaztól, úgyhogy a fényképes beszámoló váratott magára eddig!

Tegnapra meginvitáltam a rokonság egy részét (amelyik szeret rombolni) egy egynapos wellnesstúrára a hátsó kertbe, egy kis borostyán-szaggatásos, bozótvágós viadalomra :) mindenki jól érezte magát,és csak 1 személy sérült meg, ami nálunk már csodaszámba megy, és még maradt is tenni való a következő alkalomra, de azért így is látványos a javulás!

Figyelem: előtte-utána képek következnek:

A kapu:

igen, az-lenne a kapu, amin be lehet-ne jönni

"jé nézd, le van betonozva!"

elő-udvar:

Az ősellenség: borostyán

jobb sarokban Margit a biciklim, egy igazi túlélő-nyugdíjas-terminátor

még 1 fát ki kell venni, meg a szőlő gyökereit kiásni, de ez a rész készen van :)

A hátsó kerttel meg béna voltam, mert elfelejtettem fényképezni indulás előtt. bocsi :) szóval azt majd legközelebb.

A ház belsejéről egyenlőre nem mutatok képet, majd az egyes helységek felújításánál, most úgyse látszik semmi érdekes. a lényeg, hogy ki van takarítva, és nem mondom mi volt a fürdőben...

Folyt.köv!

Hitel...

Sikerült leadnunk a hitelkérelmet, és nem rúgtak ki :)

De tényleg... El se hiszem... Végre megvan! Na nem a pénz. Csak a papírok.

Annyit kéredzkedtem papírbeszerzőtúrára az elmúlt 2 hétben, hogy a legjobbérzésű Főnököm (aki amúgy nagyon kedves) is kiakadt péntekre de szombat délutánra meglett minden, szóval már csak azért kell izgulni, hogy:

1. megkapjuk a hitelt,
2.beleférjünk a végrehajtó által megszabott 60. napos határidőbe.

Kérem tegye keresztbe mindenki az újait 1 percre!

Köszönöm!

Közben zajlanak az események a családban is, Apósék is házat vettek hitelre (na nem hobbiból, hanem mert muszáj) úgyhogy most ott is megy az idegbaj. Ráadásul ők még csak most állnak neki a papírozásnak...Remélem azért vállalható mennyiségű szív roham vár rájuk (Após nem az a nyugodtan sorban állós fajta, már attól vörösödik ha a kasszánál sorba kell állni) Meglátjuk! Úgyhogy mostantól kétfronton házfelújjítunk, remélem túléli mindenki!

megjegyzés: Aki árveréses ingatlant akar vásárolni az itt megismert információk után is, annak ajánlom, hogy álljon ki egy jó mély szakadék szélére egy könnyed januári hóviharban, és nézzen jó mélyen lefelé, amíg meggondolja magát!

Vettünk egy Házat

Hát akkor kezdjük!

Vettünk egy házat :) . Bár ez nem az első mozzanat volt, a gondolat felmerülésétől egészen a hangosan kimondásig nagyon sok idő telt el, és végül minden olyan gyorsan történt, hogy csak pislogtam közben.
De akkor kezdem a legelején:

Szóval, Haver1 kipakolta nálunk felesleges lomjait, mivel az egész Haverságon innen és túl mi vagyunk az egyetlenek, akiknél még fellelhető négyzetcentiméterek vannak ahova "sohanemhasználomdekellkincseket" lehet telepíteni. Csak úgy mellékesen a meló közepedte amikor abrakoltuk a munkásokat megemlítette, hogy mutat online árverésen egy családi házat nagy kerttel jó környéken bagóértse, és lehet licitál rá, még nem tudja. Hát mi pedig első látásra beleszerettünk! De nem csak úgy fellángolásból, ez a "bármi áron az enyém lesz" szerelem!
Szóval miután megtudakoltunk, hogy hogy is van ez, meg minden, merthát normális ember azt se tudja mi  az az árverés, meg még online is, (megjegyzés: sohatöbbet!!!) mentem a végrehajtóhoz, regisztráció, előleget befizetni, aztán meg tülkön ülni 1 hónapig (!?!?!?!)
Merthogy ugye ki kell várni az árverés végét, nem úgy van az, hogy most akkor megveszem és kész. közben már ahogy teltek a napok, nemcsak naponta, óránként, ránéztem a honlapra - nehogymár valaki rálicitáljon, mert szívrohamot kapok alapon - már berendeztem kompletten a házat papíron, Férj kikutatta a legjobb kazánokat, a neten, hogy milyen fűtési rendszer kell ekkora házba, napelem, nem napelem, puffertertáj, de mégse, szóval elfoglaltuk magunkat amíg lehetett...éjjel már bontottam a vakolatot és gazoltam a kertet álmomban (megjegyzem nagyon fárasztó álmomban is dolgozni, aztán meg ébren is húzni az igát a melóba) álmatlanság, és a többi, szóval az összes depressziós idegbajos tünetet produkáltam, éppenhogy az addig is viszonylag ép elmével kibírtam, és eljött az árverés napja.

Életemben nem vártam még így a szülinapomat (igen, pont arra a napra esett) ráadásul nem ám reggel hogy túlegyen az ember Lánya és Fia az aggodalmakon, ááááá.. délután 5 órakor! hátha addig kórházba kerülök... namind1. Azért túléltük. Mármint addig. De aztán jött az a fél óra.

Magyarátom: ha valaki licitál mondjuk 16:59-kor, akkor meghosszabbodik az ártverés 17:04-ig, tehát 5 perccel. És ez így megy amíg licitálnak. Senki nem tudja ki a másik személy, soha nem is találkozunk, csak a számokat látjuk a képernyőn. Namármost volt nekünk egy Ellendrukkerünk, aki folyamatosan ránk licitált. Tudni kell, hogy csak úgy ezt nem lehet, 3 nappal az árverés előtt minimum be kell regisztrálni és le kell perkálni az árverési előleget, hogy hozzászagolhass a témához.

Szóval nyomkodta azt a hülye gombot a gépén. és mindig kivárta azt az 5 percet. Szerintem a feszültség történetében még senki nem volt olyan feszült mint mi. És fogyott a még nem is létező pénzünk. Sőt, már elfogyott rég, mire az Ellendrukker kiszállt, és miénk lett a Ház!

Aznap olyan földöntúli boldogság volt rajtunk, hogy azt nem lehet szavakkal leírni!
Persze ott volt az a bizonyos "túlköltekezés"...
Eleve banki hitelből akartuk megoldani a fizetést, Férj ki is számolta a lehető legrosszabb eshetőségekre számítva, hogy hol manifesztálódik az a bizonyos piros vonal, ami fölé nem mehetünk. Na mi azt nemes egyszerűséggel 1 millió forínttal túlléptük. De még mindig megérte! Csak így még bentebb kell húzni a gatyamadzagokat.

Aztán eljött a hétfő, és mentünk Bankolni, hogyakkor most hol mikor mennyiért és úgy egyáltalán... van-é számunkra hitel.
Ezúton közlöm minden nemű érdeklődővel, aki hitelt venne fel pláne neagyisten árveréses ingatlanra, hogy a Bankok, nem csak úgy egy-kettő, hanem MIND a sátán kihelyezett ügynökségei, ahol a lelkedet is eladhatod, sőt, el is fogod adni, és még te kérsz elnézést.

Elképzelhetetlen mindenféle papírt be kell szerezni nekik, és még akkor se biztos, hogy kapsz bármit is, de már elköltöttél súlyos tízezreket a nem létező pénzedből! Már ott tartunk, hogy legközelebb minimum DNS mintát kell adnom. És még egyáltalán nem végeztünk, sőt, el se kezdtük!

De mindezek ellenére örülök, mint majom annak a bizonyosnak, mert VAN HÁZUNK!!!!!! Igazi, nagy családi házunk, NAGY KERTTEL, garázzsal, és még bent is van a városban viszonylag közel mindenhez
de olyan kis utcában, hogy amikor befordultunk, úgy éreztem hazajöttem (falusi jány vagyok) :) szomszéd bácsi (kihelyezett humán radarrendszer) még ki se tettük a kocsiból a lábunk, ott volt a kapuba jobbról, hogy kik ezek, mit csinálnak és úgy egyáltalán, aztán úgy 5 percen belül csatlakozott hozzá szembecsaj is, gyerekkel az oldalán lógott ki az ablakból majd ki esve, mire kijöttünk a házból Galambos néni (erről később) "metszette az orgonafákat" (habiszti) méregetett minket balról, szóval mintha otthon lennék :) (hazai mondás: "a szomszéd előbb tudja hogy finganod kell, mint te magad")

IMÁDJUK!!!!

 (folyt.köv.)