2015. január 25., vasárnap

Babuci

Ez a bejegyzés még elmaradt tavalyról.

December 11-én voltunk Férjjel meglesni a kis karatebajnokot 4D ultrahanggal, igazán nagy élmény volt!

Sokat agyaltunk rajta, hogy hova is kellene menni, végül Miskolczi Zsófia mellett döntöttem, a Csokonai utcán rendel (igen, ez itt a reklám helye) igazán profi és nagyon kedves volt velünk!

A vizsgálat olyan 45 perces volt, és 12.000 pénzbe fájt, de megérte!

Babuci egészséges, mindene megvan, és tökéletes :)

Nem ömlengek sokat, leírhatnám több oldalban hogy milyen mérhetetlenül cukiii:

 



Éééés amire már fogadóirodát nyitottak a munkahelyemen: Kukaca van!


:)





2015. január 14., szerda

penész

Ez a bejegyzés a jelenlegi lakásunkról fog szólni, azon belül A Kisszobáról.

Mindenki tegye a szívére a kezét, minden házban van egy ilyen szoba/szekrény/kamra, ahova csak bedobod a cuccot és rázárod az ajtót hogy ne is lásd. Ez a fekete lyuk, ahol a "kell de minek" cuccok eltűnnek, és csak a következő költözés alkalmával látod őket.

Azért néha elkap a házitündér láz,  megemberelem magam, és rendet rakok, de egy hét múlva úgyis olyan minden mint volt, úgyhogy értelme semmi.

Nálunk itt kapott helyet 2 és fél szekrénysor, a mi és apósék kiszuperált ruhái, kacatjai, videómagnók, és a többi, szóval ami nem kell már, de még nincs szívünk kidobni.

Hát most véletlenül bentebb mentem az ajtónál, és láttam, hogy valami fura. Az összes szekrényt, minden dobozt vékony réteg zöld por borít. Közelebbről szemlélve és feltekintve az ablak fölé azt a tényt is konstatáltam, hogy már fekete a fal:


és a szekrények:





Szóval a nyilvánvaló idegösszeroppanás után, szervezkedés indult, szereztem házi rabszolgát (hugicám) és pakoltunk és pakoltunk, és pakoltunk.... 4 teljes napig zsákoltuk és válogattuk a cuccokat, amiknek mint kiderült a legnagyobb része nem is a miénk volt hanem apóséké, és anyukámék is kaptak egy Fiat unonyi kacatot, mindenki nagyon örült neki (Após amikor meglátta, csak rámutatott a konténerre, hogy oda kéri lepakolni)

Az ebédet helyhiány miatt az ágyneműtartóban költöttük el:


Letakarítottuk az összes szekrényt és bepakoltuk a garázsunkba, remélem nem fog a féltett fóliás lambéria bepenészedni tőle... ha már 3-szor fóliáztam újra.
A Kisszobát pedig lezártuk, úgy döntöttünk, hogy nem éri meg foglalkozni vele. Tudom furán hangzik, de tavaly nyáron lett leverve a vakolat, befecskendeztek valami izét (szakkifejezés) hogy kiszárítsa a falakat, és újravakolták víztaszító vakolattal, ami most szép hólyagosra vizesedett megint. Szóval inkább hagyjuk.

Ja azt nem is mondtam, hogy egy kb. 120 éves téglaépületben lakunk, nincs alap, se szigetelés, és a belmagasság 4 méter. Az ablakok nem záródnak rendesen, bár van spaletta, úgyhogy a hőszigetelés az ablakoknál jobb mint a falnál :) és izgi a ráfagyott párát jégkaparóval eltávolítani a reggeli rutinba beépítve...

És ha még ez eddig nem csigázott volna fel senkit, mindezt a mutatványt december 19-től 22-ig végeztük, miközben a mézeskalácsok és habcsókok az összes maradék fellelhető sík felületen száradtak a lakásban... hihetetlen hogy miket művelünk néha :)

2015. január 12., hétfő

garázs

Az első helyiség a házban ami ki lett festve. Az indokot inkább hagyjuk, a munkálatok már 1 hónapja (!) tartanak, és még nincs kész. Pontosabban az én munkám még nincs kész. (fólia levétel, ablakról festékvakarás, és hasonló finomságok....)
De kezdjük a legelején.

Szóval a munka ott kezdődött, hogy
Férj leverte a már amúgy se jó vakolatot, és kiglettelte a foltokat. (1. hétvége)
Aztán, csiszolta a falat (2. hétvége)
Aztán jött a plafonra a fólia, mivel kitudja miért, de a garázsnak lambériából van a plafonja. no comment. Szóval elkezdtünk fóliázni, de Férj sajnos olyan béna az ilyesmihez, hogy nekem kellett méterenként létrára fel, ragasztószalag. létráról le, arrébb pakolni, aztán megint létrára fel... aztán amikor körbeértem, mehettem elölről, merthát a fóliát is hozzá kell ragasztani a ragasztószalaghoz... szóval egy laza 4 órás menet volt. Másnap azt hittem meghalok az izomláztól.

Aztán másnap az a kép fogadott, ami még a fényképezőgépnek is sok volt, úgyhogy simán fájlhibát jelez ha lefényképezem. Az egész fólia a földön feküdt amit előző nap fáradságos munkával raktam fel. (mini szívroham)

Nem kicsit voltam ideges, de visszaragasztottam (újabb 2 óra) A fólia fel és lemenői csuklottak a ragasztószalag kedves anyukájával együtt, de kész lett. Aztán jött a meglepetés: Férj elvitt Keszthelyre kirándulni 6 napra :) Egy ismerős kölcsönadta a nyaralóját, így 2 év óta először elmentünk "őszülni" (értsd: nyaralni nem megyünk, az olyan snassz).

Nagyon jó volt végre kikapcsolódni kicsit, végigjártunk egy csomó múzeumot, bár a kötelezőkre már nem volt kedvünk, úgy hogy a Festetics kastélyt nem néztük meg, bár van praktikus okunk is, nem csak a lustaság! Jövőre újítják fel, és a pálmaházat amúgy se lehet látogatni ősszel, úgyhogy elhalasztottuk legközelebbre.
De voltunk a Balaton múzeumban, ami messze felülmúlta az elvárásainkat, mindenkinek csak ajánlani tudom!
De nem akarok sokat feleslegesen szövegelni, pár képet rakok azért fel:

van, amihez képest férj is kicsi






pont ilyenem volt kicsi koromban :) 

(megjegyzés: ha a játékaidat múzeumban látod viszont, akkor érzed igazán, hogy öregszel... )




Az Uralkodó:




Lédikére eközben Apósék vigyáztak, felásta nekik a hátsó kertet a tavaszi munkálatokra :) A macskáik pedig depresszióba estek hogy egy kutya, itt, minek?
Szegény Cicmic ezalatt egyedül volt otthon, Kissógor volt nála kaját meg vizet adni, hazaérkezésünktől számított 1 hétig olyan szintű nyávogós panaszkodást hallgattam, nem is tudtam hogy egy macska ilyen hangokat tud produkálni.

Na aztán hazajöttünk, és találjátok ki milyen látvány fogadott minek a garázsban? Igen, a fólia a földön.

No comment.

Úgyhogy megint felraktam. Férj kifestett. És a fólia azóta is fent van. A mai napig, egy centin se eresztette el. Nem akarom megfejteni az univerzum összes titkát, de ezt most miért ?!?

Szóval a végeredmény:


Következő projekt már januárban a falbontás, amit legnagyobb bánatomra már megint nem én fogok csinálni, pedig imádok rombolni! De az általános társadalmilag elfogadott norma szerint 7 hónapos kismama nem bonthat falat.
Fene.


2015. január 9., péntek

Karácsony, újév

Hát egy kissé lemaradtam.

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek aki idetéved, és remélem a Karácsony szeretetben és nyugalomban telt!

Szerettem volna egy kicsit sűrűbben jelentkezni, de voltak történések, majd későbbiekben megpróbálom időrendben kifejteni. Most csak jelentkeztem, élek, élünk, Babuci rúgdos rendületlenül, és kiderült az is hogy kukaca van :)

Férj az én hősöm, 25-én hajnal 2-kor még mézeskalács házakat díszített velem, és csak egyszer borult ki :)

Szóval nekünk viszonylagos nyugalomban teltek az ünnepek, minden rokont végiglátogattunk, kipróbáltam a házi habkarikát/habcsókot, és feltaláltam a konvektoron habcsókszárítást (levédetem!) és a 7 (!) kiló mézeskalács alapanyag is kisült 4 nap alatt, (mindenütt mézeskalácsok száradtak,) fel is díszítődött és meg is evődött, úgy hogy még le se fényképeztem egyet se (most kaptam egy képzeletbeli tockost) Anyukám élelmesebb volt, szóval ebbő volt 9 db:



Aztán a maradék tésztából apró sütik, beszereztem a legcukibb kiszúróformákat amiket csak el tudtam képzelni, (kiszúróforma függő vagyok) mindig kell új! Most vettem hóembert és rénszarvast, még hajtok pálcikanyalóka és templom alakúra, de majd csak jövőre :) ja, és jó lenne még egy nagy díszes csillag alakú is, meg hintaló, meg.... na mindegy.

Az idei karácsony nagy boldogság volt nekem, az első nyugodt és békés karácsony mióta "felnőttem" és a jövő évi még jobb lesz, egy Babucival a fa alatt :) (és fölött és benne és fényfüzérrel körbetekerve törött díszekkel körbevéve... ajjaj)