A szilvafán már nemsok minden maradt, a ringló is leérett, még az almákat és a körtéket várom, de nagyon! ahányszor kimegyünk mindig megsimogatom a fák törzsét és elmondom nekik hogy ha nem nevelik ki a gyönyörű gyümölcseiket, akkor a stilfűrész fogja őket simogatni nem én... úgy tűnik használ, mert roskadoznak a fák, annak ellenére hogy már legalább 10 éve senki nem nyúlt hozzájuk!
Jelentem, túlélte az Ácsunk a beavatkozást, pedig szerencsétlenségére pont ott voltam a háznál amikor jött.
Azért igyekeztem minél messzebb lenni tőle, még csak rá se pillantottam amikor a tetőgerincen mászkált ide-oda (még a gondolattól is kiráz a hideg) én még a kisszéken is csak óvatosan lépkedek.
De nagy árat fizettem az ő sértetlenségéért, ugyanis amíg ő minden gond nélkül hazamehetett, visszaszállt rám a balfaszságom és újult erővel támadott meg a piros ringlószilvafa képében.
Épp takarítottuk a hátsó részen a dzsungelt, ez a kis édes meg úgy gondolta, hogy vicces lenne ha visszakézből adna nekem egy tockost. Ezzel nem csak az a gond, hogy ő egy fa, és kemény, hanem hogy 10 centis tüskék vannak az ágain. Guggolva nyüszítettem egy darabig, Férj miután meggyőződött róla, hogy nem halálos, még jól ki is röhögött, úgyhogy a ringlótól érzékeny búcsút vehetünk úgy érzem.
És 4 nap múlva amikor óvatlanul már vagy 415-jére vakartam meg a sebet (mert viszket ugye ami gyógyul, meg fáj is ha vakarod, de azért muszály), a kezemben találtam egy kb 0.5 cm-es tüskét ami eddig benne volt a sebben. szóval nem leszünk barátok.
Ez egy illusztrációs tüske, és még csak nem is szilva. A bűnügyi nyomozás lezárásáig a gyanúsítottat nem mutathatjuk.
De a kertre már kezdek büszke lenni, annak ellenére hogy tényleg egy őserdőt vettünk, de legalább nem kell elutaznunk egy kis kaland kedvéért, elég ha kimegyünk a hátsó kertbe és máris egy kékes-túrán vagyunk, és még kincseket is lehet keresni (értsd: autógumibelső, törött üvegek, játékdarabok...) Már majdnem össze tudnánk rakni egy ladát az alkatrészekből amiket eddig kiástunk... :)
