Nem leszünk macskás blog ígérem, de ezt még ki kell írnom magamból.
Az előző bejegyzés óta Cicó nagyon lesoványodott, valószínűleg ette a cserebograkat és el is kaphatott valamit, hugyköves lett, szegénykém vért pisilt mire észrevettük. Az állatorvos sem tudta megmondani mi baja, a tesztek negatívak lettek. Kapott mindenféle gyógyszert, erősítőt, kicsit jobbnak láttam az állapotát, de sajnos ezután eltűnt 2 napra.
Múlt hét hétfőn reggel a fűben fekve találtam rá, már a fejét sem tudta mozdítani, feladta. Még haza jött elköszönni. Nem akartam, hogy tovább szenvedjen, elvittem az állatorvoshoz, végig vele voltam. Ő volt az első, akit el kellett altatnom, nagyon megviselt. Édes kis bújós cica volt, Lédi is imádta, együtt aludtak, a gyerekekkel is imádott játszani, soha nem karmolt, harapott, mindenkivel kedves volt. Nem ezt érdemelte :(
