2014. augusztus 16., szombat

Az Ács megúszta, én nem

Múlt vasárnap takarítottuk az udvar fennmaradó 500 négyzetméterét, kb. hátra van még 498 négyzetméter a jövő hétre. ketten nem sokat haladunk a dologgal :)
A szilvafán már nemsok minden maradt, a ringló is leérett, még az almákat és a körtéket várom, de nagyon! ahányszor kimegyünk mindig megsimogatom a fák törzsét és elmondom nekik hogy ha nem nevelik ki a gyönyörű gyümölcseiket, akkor a stilfűrész fogja őket simogatni nem én... úgy tűnik használ, mert roskadoznak a fák, annak ellenére hogy már legalább 10 éve senki nem nyúlt hozzájuk!

Jelentem, túlélte az Ácsunk a beavatkozást, pedig szerencsétlenségére pont ott voltam a háznál amikor jött.
Azért igyekeztem minél messzebb lenni tőle, még csak rá se pillantottam amikor a tetőgerincen mászkált ide-oda (még a gondolattól is kiráz a hideg) én még a kisszéken is csak óvatosan lépkedek.

De nagy árat fizettem az ő sértetlenségéért, ugyanis amíg ő minden gond nélkül hazamehetett, visszaszállt rám a balfaszságom és újult erővel támadott meg a piros ringlószilvafa képében.
Épp takarítottuk a hátsó részen a dzsungelt, ez a kis édes meg úgy gondolta, hogy vicces lenne ha visszakézből adna nekem egy tockost. Ezzel nem csak az a gond, hogy ő egy fa, és kemény, hanem hogy 10 centis tüskék vannak az ágain. Guggolva nyüszítettem egy darabig, Férj miután meggyőződött róla, hogy nem halálos, még jól ki is röhögött, úgyhogy a ringlótól érzékeny búcsút vehetünk úgy érzem.
És 4 nap múlva amikor óvatlanul már vagy 415-jére vakartam meg a sebet (mert viszket ugye ami gyógyul, meg fáj is ha vakarod, de azért muszály), a kezemben találtam egy kb 0.5 cm-es tüskét ami eddig benne volt a sebben. szóval nem leszünk barátok.


Ez egy illusztrációs tüske, és még csak nem is szilva. A bűnügyi nyomozás lezárásáig a gyanúsítottat nem mutathatjuk.


De a kertre már kezdek büszke lenni, annak ellenére hogy tényleg egy őserdőt vettünk, de legalább nem kell elutaznunk egy kis kaland kedvéért, elég ha kimegyünk a hátsó kertbe és máris egy kékes-túrán vagyunk, és még kincseket is lehet keresni (értsd: autógumibelső, törött üvegek, játékdarabok...) Már majdnem össze tudnánk rakni egy ladát az alkatrészekből amiket eddig kiástunk... :)


2014. augusztus 8., péntek

Hitelről és egyebekről

Ezek a bankok már megint belepiszkolnak a levesünkbe.
Örömtáncot kéne járnia bármelyik banknak, hogy még van olyan eszement idióta ebben az országban, aki hitelt akar felvenni, pláne milliókat, de nem, kekeckedni azt kell így is.

Most nem akarnak hitelt adni a felújításra, perig 1 hónapja még tapsoltak nekünk. De mire megjött a válasz a Fundamentától, hogy beengedi a másik bankot maga elé a földhivatali rangsorban, hirtelen már nem is akarnak annyira minket.

Pedig én olyan cukorfalat vagyok... :( (na jó nem)

A ház azért halad valamennyire, bár áram nélkül csak elméletben.
Vasárnap jön az Ácsmesterünk, megigazítja a tetőcserepeket amik elmozdultak, hál' istennek nem kell sok mindent csinálnia.
De az tuti, hogy én nem leszek ott! Tudjuk, hogy jó szakember, és még nem esett le sehonnan.
De.

A legutóbbi találkozáskor elhintette azt a történetet, (csak úgy mellesleg) hogy neki van ez az apró kis betegsége, és emiatt néha megbotlik csak úgy. De tudja kezelni. Hát nem én akarok lenni az első háztulajdonos, aki végignézi, hogy 2 emelet magasból esik le valaki a háza tetejéről. Pláne amilyen szerencsétlen vagyok, velem mindig történik valami, nem akarom hogy szegény ember elkapja tőlem a balfaszságot, szóval a vasárnapi áldozat így Férj lesz! Ő valamivel szerencsésebb, bár már elég régen együtt vagyunk...
 Na majd meglátjuk.

A villanyról még semmi hír, valamiért ők sem szeretnek sietni. Pedig mi már tülkön ülve várjuk hogy kizsebeljenek!