2014. április 28., hétfő

Hitel...

Sikerült leadnunk a hitelkérelmet, és nem rúgtak ki :)

De tényleg... El se hiszem... Végre megvan! Na nem a pénz. Csak a papírok.

Annyit kéredzkedtem papírbeszerzőtúrára az elmúlt 2 hétben, hogy a legjobbérzésű Főnököm (aki amúgy nagyon kedves) is kiakadt péntekre de szombat délutánra meglett minden, szóval már csak azért kell izgulni, hogy:

1. megkapjuk a hitelt,
2.beleférjünk a végrehajtó által megszabott 60. napos határidőbe.

Kérem tegye keresztbe mindenki az újait 1 percre!

Köszönöm!

Közben zajlanak az események a családban is, Apósék is házat vettek hitelre (na nem hobbiból, hanem mert muszáj) úgyhogy most ott is megy az idegbaj. Ráadásul ők még csak most állnak neki a papírozásnak...Remélem azért vállalható mennyiségű szív roham vár rájuk (Após nem az a nyugodtan sorban állós fajta, már attól vörösödik ha a kasszánál sorba kell állni) Meglátjuk! Úgyhogy mostantól kétfronton házfelújjítunk, remélem túléli mindenki!

megjegyzés: Aki árveréses ingatlant akar vásárolni az itt megismert információk után is, annak ajánlom, hogy álljon ki egy jó mély szakadék szélére egy könnyed januári hóviharban, és nézzen jó mélyen lefelé, amíg meggondolja magát!

2014. április 17., csütörtök

Vettünk egy Házat

Hát akkor kezdjük!

Vettünk egy házat :) . Bár ez nem az első mozzanat volt, a gondolat felmerülésétől egészen a hangosan kimondásig nagyon sok idő telt el, és végül minden olyan gyorsan történt, hogy csak pislogtam közben.
De akkor kezdem a legelején:

Szóval, Haver1 kipakolta nálunk felesleges lomjait, mivel az egész Haverságon innen és túl mi vagyunk az egyetlenek, akiknél még fellelhető négyzetcentiméterek vannak ahova "sohanemhasználomdekellkincseket" lehet telepíteni. Csak úgy mellékesen a meló közepedte amikor abrakoltuk a munkásokat megemlítette, hogy mutat online árverésen egy családi házat nagy kerttel jó környéken bagóértse, és lehet licitál rá, még nem tudja. Hát mi pedig első látásra beleszerettünk! De nem csak úgy fellángolásból, ez a "bármi áron az enyém lesz" szerelem!
Szóval miután megtudakoltunk, hogy hogy is van ez, meg minden, merthát normális ember azt se tudja mi  az az árverés, meg még online is, (megjegyzés: sohatöbbet!!!) mentem a végrehajtóhoz, regisztráció, előleget befizetni, aztán meg tülkön ülni 1 hónapig (!?!?!?!)
Merthogy ugye ki kell várni az árverés végét, nem úgy van az, hogy most akkor megveszem és kész. közben már ahogy teltek a napok, nemcsak naponta, óránként, ránéztem a honlapra - nehogymár valaki rálicitáljon, mert szívrohamot kapok alapon - már berendeztem kompletten a házat papíron, Férj kikutatta a legjobb kazánokat, a neten, hogy milyen fűtési rendszer kell ekkora házba, napelem, nem napelem, puffertertáj, de mégse, szóval elfoglaltuk magunkat amíg lehetett...éjjel már bontottam a vakolatot és gazoltam a kertet álmomban (megjegyzem nagyon fárasztó álmomban is dolgozni, aztán meg ébren is húzni az igát a melóba) álmatlanság, és a többi, szóval az összes depressziós idegbajos tünetet produkáltam, éppenhogy az addig is viszonylag ép elmével kibírtam, és eljött az árverés napja.

Életemben nem vártam még így a szülinapomat (igen, pont arra a napra esett) ráadásul nem ám reggel hogy túlegyen az ember Lánya és Fia az aggodalmakon, ááááá.. délután 5 órakor! hátha addig kórházba kerülök... namind1. Azért túléltük. Mármint addig. De aztán jött az a fél óra.

Magyarátom: ha valaki licitál mondjuk 16:59-kor, akkor meghosszabbodik az ártverés 17:04-ig, tehát 5 perccel. És ez így megy amíg licitálnak. Senki nem tudja ki a másik személy, soha nem is találkozunk, csak a számokat látjuk a képernyőn. Namármost volt nekünk egy Ellendrukkerünk, aki folyamatosan ránk licitált. Tudni kell, hogy csak úgy ezt nem lehet, 3 nappal az árverés előtt minimum be kell regisztrálni és le kell perkálni az árverési előleget, hogy hozzászagolhass a témához.

Szóval nyomkodta azt a hülye gombot a gépén. és mindig kivárta azt az 5 percet. Szerintem a feszültség történetében még senki nem volt olyan feszült mint mi. És fogyott a még nem is létező pénzünk. Sőt, már elfogyott rég, mire az Ellendrukker kiszállt, és miénk lett a Ház!

Aznap olyan földöntúli boldogság volt rajtunk, hogy azt nem lehet szavakkal leírni!
Persze ott volt az a bizonyos "túlköltekezés"...
Eleve banki hitelből akartuk megoldani a fizetést, Férj ki is számolta a lehető legrosszabb eshetőségekre számítva, hogy hol manifesztálódik az a bizonyos piros vonal, ami fölé nem mehetünk. Na mi azt nemes egyszerűséggel 1 millió forínttal túlléptük. De még mindig megérte! Csak így még bentebb kell húzni a gatyamadzagokat.

Aztán eljött a hétfő, és mentünk Bankolni, hogyakkor most hol mikor mennyiért és úgy egyáltalán... van-é számunkra hitel.
Ezúton közlöm minden nemű érdeklődővel, aki hitelt venne fel pláne neagyisten árveréses ingatlanra, hogy a Bankok, nem csak úgy egy-kettő, hanem MIND a sátán kihelyezett ügynökségei, ahol a lelkedet is eladhatod, sőt, el is fogod adni, és még te kérsz elnézést.

Elképzelhetetlen mindenféle papírt be kell szerezni nekik, és még akkor se biztos, hogy kapsz bármit is, de már elköltöttél súlyos tízezreket a nem létező pénzedből! Már ott tartunk, hogy legközelebb minimum DNS mintát kell adnom. És még egyáltalán nem végeztünk, sőt, el se kezdtük!

De mindezek ellenére örülök, mint majom annak a bizonyosnak, mert VAN HÁZUNK!!!!!! Igazi, nagy családi házunk, NAGY KERTTEL, garázzsal, és még bent is van a városban viszonylag közel mindenhez
de olyan kis utcában, hogy amikor befordultunk, úgy éreztem hazajöttem (falusi jány vagyok) :) szomszéd bácsi (kihelyezett humán radarrendszer) még ki se tettük a kocsiból a lábunk, ott volt a kapuba jobbról, hogy kik ezek, mit csinálnak és úgy egyáltalán, aztán úgy 5 percen belül csatlakozott hozzá szembecsaj is, gyerekkel az oldalán lógott ki az ablakból majd ki esve, mire kijöttünk a házból Galambos néni (erről később) "metszette az orgonafákat" (habiszti) méregetett minket balról, szóval mintha otthon lennék :) (hazai mondás: "a szomszéd előbb tudja hogy finganod kell, mint te magad")

IMÁDJUK!!!!

 (folyt.köv.)